2014. december 7., vasárnap

9. bejegyzés:  Tápok keveréséhez szükséges eszközök / makro tápok

Ez a bejegyzés a 8. bejegyzés folytatása. Nem szándékoztam hozzá sok szöveget írni, inkább csak felsorolásként megemlítenék pár akváriumi környezetben használható anyagot, melyek alkalmasak a víz kémiájának változtatására.

Nitrát források: (NO3):

Kálium-nitát KNO3
0,5L desztillált vízbe 40,5g KNO3 oldatból 1mL 50 liter vízbe okoz 1mg/L Nitrát emelkedést.

Kálcium-nitrát-tetrahidrát Ca(NO3)2*4H2O
0,5L desztillált vízbe 47,5g Ca(NO3)2*4H2O oldatból 1mL 50 liter vízbe okoz 1mg/L Nitrát emelkedést.

Magnézium-nitrát-hexahidrát Mg(NO3)2*6H2O
0,5L desztillált vízbe 51,5g Mg(NO3)2*6H2O oldatból 1mL 50 liter vízbe okoz 1mg/L Nitrát emelkedést.

Ammónium-nitrát NH4NO3
0,5L desztillált vízbe 10,5 NH4NO3 oldatból 1mL 50 liter vízbe okoz 1mg/L Nitrát-ekvivalens emelkedést.
(0,65mg/l direkt Nitrát emelkedést, 0,34mg/l közvetett Nitrát emelkedést az Ammónium miatt)

Szalalkáli
A szalalkáli egy sütéshez használt anyag, mely igazából egy keverék,  Ammóniumkarbamát, Ammóniumkarbonát, és Ammónium-hidrogénkarbonát keveréke. Az Ammónium tartalma 21% és 23% között változik. 
0,5L desztillált vízbe 8g szalalkáli oldatból 1mL 50 liter vízbe okoz 0,08mg/L Ammónium emelkedést.
Így átszámolva a közvetett Nitrát emelkedés:
0,5L desztillált vízbe 26,7g szalalkáli oldatból 1mL 50 liter vízbe okoz 1mg/L közvetett Nitrát emelkedést.

Karbamid (NH2)2CO
0,5L desztillált vízbe 12.2g (NH2)2CO oldatból 1mL 50 liter vízbe okoz 1mg/L közvetett Nitrát emelkedést.

Ammónium-dihidrogénfoszfát (NH4)H2PO4
0,5L desztillált vízbe 46,4g (NH4)H2PO4 oldatból 1mL 50 liter vízbe okoz 1mg/L közvetett Nitrát emelkedést.

Az utolsó négy anyagnál a megközelítésem "egy kicsit" eltér a standard vegyész megközelítéstől. A probléma abban rejlik, hogy egy akváriumban elég hosszú ideig tart, míg a baktériumok által átalakul az Ammónium Nitráttá. Ez az idő alatt a növények már fel fogják venni az Ammóniumot direkt. Ennek ellenére mégis átszámoltam Nitrát-ekvivalensé, mivel így könnyebb vele számolni. Emellett megemlítendő, hogy a direkt Ammónium adagolás esetén egyszerre nagy mennyiséget nem célszerű bevinni a vízbe, mert a halak számára az Ammónium mérgező. Alacsony koncentráció esetén viszont segít a növényeknek, révén könnyebben felveszik, mint a Nitrátot. A kezdő akvakertészek részére ezen indokok miatt nem ajánlom az utolsó három anyag használatát, mert halveszteséghez / könyörtelen elalgásodáshoz fog vezetni. Az ok, hogy miért használják mégis ezeket az anyagokat, a Kálium tartalomban keresendő. Ezek az anyagok nem emelik a Nitrát szinttel párhuzamosan a víz Kálium szintjét. 

Az európai piacon elérhető tápok közül kettőt ismerek, melyek ilyen komponensteket tartalmaznak. Az egyik a Drak cég Eudrakon N, a másik az Aqua Rebell: Special N tápja.

Foszfát források: (PO4):

-folytatás következik-


8. bejegyzés:  Tápok keveréséhez szükséges eszközök

A témáról azért kezdtem el írni, mert több levelet is kaptam a Tropicalfish fórumján, hogy írjak pár sort a tápok készítéséről. Három posztban akartam leírni a goldolataimat, ez volt az első poszt. Aztán érdekes módon semmiféle hozzászólás nem érkezett, ezért úgy gondolom, mégsem érdekes az embereknek a téma. Így átköltöztettem a bejegyzést ide. Az ékezetekért elnézést kérek, az eredeti bejegyzés tableten íródott.

az eredeti bejegyzés:

Sziasztok,
mivel mar a masodik levelet kaptam a forumozo tarsaktol ugyanabban a temaban, ezert inkabb itt valaszolok. a kerdeseket tobbe-kevesbe ugyanarrol szoltak, hogy is alljunk neki otthon sajat tapokat kesziteni. mi kell hozza, milyen szerszamok, alapanyagok, es mennyibe fog fajni az egesz, mennyit lehet vele sporolni.

a rossz hirrel kezdenem, sporolni nem nagyon lehet a tapok sajat keveresevel. annak ellenere, hogy a vegyszerek alapvetoen olcsoak, egy rakat dolog kell, ami egyszeri koltsegkent jelentkezik.

kezdjuk a szerszamokkal:
szereny velemenyem szerint a legfontosabb egy merleg. egy olcso, precizios merleg tokeletesen megteszi az elejen. ezek altalaban 100 grammig mernek, 0,01 pontosaggal, es kalibralhatoak. eremgyujtok hasznaljak foleg. kb 3000 HUF korul vannak.

a masodik legfontosabb egy merohenger, amivel eleg pontosan tudjuk kimerni a taphoz valo desztillalt viz mennyiseget. a novenyeknek mindegy, hogy 500 vagy 501 mililiter vizet hasznaltunk a taphoz, de az egyes beskalazott muanyag edenyek fel decit is elternek fel liter eseten. ez az oka, hogy merohengert ajanlok mindenkinek. a laborokban hasznalt a-osztalyuakat itt felesleges megvenni, jelentos penz sporolhato egy b osztalyuval is, a pontossaga annak is boven megfelel. en 250 ml terfogatut ajanlok, az meg olcso, es egy literhez is negyszer kell merni. 2000 HUF korul mennek.
a harmadik dolog az edenyek amiben kikeverjuk a tapjainkat.
standard csoros uveg 600ml tokeletesen megfelel. mivel az ara eleg kedvezo, ajanlanam h vegyunk meg harom meretet. 150ml, 600ml, 1000ml. a harom osszesen kb 2000HUF.

a tapok mozgatasahoz nem art egy kiskanal, ennek jo lenne rozsdamentes anyagbol lennie, valamint egy uvegrud\hosszu nyelu kanal az oldal kevergetesehez.

a kovetkezo dolog a petricsesze. az olcso merlegek felszine nem rozsdamentes, erdemes nem direkt raonteni a merendo mennyisegu vegyszert, hanem a merlegre ratenni egy petricseszet, nullazni a merleget, majd a cseszebe kanalazni a vegszert.
a legtobb tap szobahomersekleten is eloallithato, igy egy esetleges melegitorol nem irok. ennek kapcsolatan megemlitem, hogy a laborokban hasznalt csoros uvegek hoalloak, azokban siman lehet melegiteni az oldatokat.

a szerszamokkal azt hiszem vegeztunk, a kovetkezo tema amire atugranek, es nagyon gyakran elfelejtodik, hogy hogyan is taroljuk a vegyszereinket. itt magyarorszag elegge el van maradva. (peldanak okaert megemlithetnem akar a zoldvizeseket) ismerosom egy-ket eve vett naluk kaliumnitratot, mert az ara elfogadhato\kedvezo volt. egy hore lagyulo muanyag dobozkaban kapta, semmi felirattal.  ajanlanam mindenkinek a kovetkezoket. vegyszert uvegben tarolunk. lehetoseg eseten gyerekektol elzart helyen, hotol vedetten, sotetben. ezen indokok miatt en pl barna patikai uvegeket hasznalok, tuzallo muanyag tetovel ( UL94 V0)

 az uvegen illik feltuntetni az anyag nevet, es mivel nem mindenki beszel minden nyelvet, a vegyszer CAS szamat.
http://en.m.wikipedia.org/wiki/CAS_Registry_Number
maganembereknek nem kotelezo, de a GHS klasszifikaciojat sem art feltuntetni az anyagnak.
http://en.wikipedia.org/wiki/Globally_Harmonized_System_of_Classification_and_Labelling_of_Chemicals
en peldaul igy cimkezem fel az uvegeimet:

az oldatokat olyan edenyben erdemes tarolni, amelyek ellenalloak a kemiai anyagoknak. itt mar engedekenyebbek lehetunk magunkkal, a tapoldatok toredeke annyira nem veszelyesek mint az alkotoelemeik.
ajanlatos HPDE muanyag taroloedenyek hasznalata
kovetkezoben magarol a vegyszerekrol fogok irni

2013. december 19., csütörtök

7. bejegyzés: HAC

Egy idézettel nyitnék az ördög jobb és bal keze című klasszikusból:
-Bárhogy történt, ez volt az utolsó figyelmeztetés magának és a 
tyúktolvaj bandájának.
-Hogy mondta sheriff?
-Tyúktolvaj banda.
-Felettébb sajátságosan végzi a dolgát sheriff. Nincs az ínyemre.

Mint ismeretes nagyjából ez a véleményem nekem is a GA cég egyes vezetőiről, mint Terence Hillnek az őrnagyról és bandájáról. Tyúktolvaj banda. Ennek ellenére a cég sokadszorra bonyolítja le a Hungarian Aquascaping Contest akvakertészeti versenyt, és el kell ismernem teljes sikerrel. Az érdeklődés évről évre nagyobb, nemzetközi porondon sem pislognak az emberek nagy szemekkel, hogy mi a fene is az a "HAC", a színvonal szép lassan, de növekszik. Elvi okokból még sohasem neveztem erre a versenyre, bár a versenyt mindent évben figyelemmel kísértem, az eredményeket minden évben megnéztem.

Ez a bejegyzés erről a versenyről fog szólni, illetve a véleményemről az idei versennyel kapcsolatosan.

Igazából csalódott vagyok...

Ha megnézi az ember a nemzetközi mezőnyt (idei ADA, AGA versenyek), levonhatja azt a tanulságot, hogy a legnagyobb kuriózumok a nagy akváriumok kategóriájában, és a nanok között születnek. Ebbe a trendbe sajnos nem illeszkedik a magyar mezőny. Kezdjük is a kategóriák felosztásával. A három szokásos kategória (nano, normál, nagy) itt két kategóriára lett osztva. Ezt inkább érdekességnek jegyzem meg, nem negatívumnak. A felosztást valószínűleg a jelentkezők korlátozott száma indokolta. Kezdjük a kis akváriumokkal... Amikor egy nemzetközi verseny eredményeit megnézem, minden díjnyertes akváriumnál az jut eszembe, hogy "te jó ég, ezt ekkorában?" Itt sajnos egy-két akváriumot kivéve meg sem fordult ilyen gondolat a fejemben. Inkább arra gondoltam, hogy az akváriumok összenyomorítottak, és az alkotó szenvedett, hogy belerakja az elrendezését arra a kis helyre. (13., 16. helyezett esetén fokozottan érvényes) Az első oldalról egyedül Csipler László akváriuma esetén volt az az érzésem, hogy nem "fájt" neki a kis hely. A többi növény kuszasága, valamint a közepes minőségű fotó miatt sajnos lecsúszott a top helyezésekről, bár nálam a favoritok közé tartozott.

A nagy akváriumoknál ugyancsak ilyen problémákat látok. Hiányzik az a Gary Wu-féle átütő erő, nem tudták a jelentkezők beépíteni a rendelkezésre álló helyet. Nem egységes a kép. Ami viszont meglepett, a számomra közepes kategória: Az első Szecsei Tibor, a második Göldner Tiborné, a harmadik Hosszú Gergely akváriumai mind a közepes méret kategóriába tartoznak (100 liter körül) Mind a három akvárium tényleg eléri a nemzetközi színvonalat, csodálatos alkotások. (személyes véleményem ugyan,de "tibicuk" még mindig nem készít elég jó fényképet, mely itt az első helyébe került...) Sajnos nincs rá magyarázatom miért ennyire erős a közepes méret Magyarországon, és miért hanyagolják ennyire a nagyobb akváriumokat. Első gondolatom az volt, hogy az emberek nem tudnak annyi időt szánni a nagy akváriumok kidolgozására, mint a nemzetközi élmezőny, de ezt a teóriát elvetettem, lévén meg sem próbálkoztak vele. Az első igazán nagy akvárium Antal Lajostól csupán a huszadik helyen bukkan fel. Ha valakinek van jó magyarázata, szívesen meghallgatnám!

Végül a Wabikusa kategóriával nem szeretnék foglalkozni, szerény véleményem szerint a tyúktolvajok marketing indokok által vezérelt agyszüleménye ez a kategória, és semmi köze az akvakertészethez - hiányzik belőle a víz (aqua)

Utószóként gratulálni szeretnék minden résztvevőnek, születtek nagyon klassz alkotások!

2013. július 28., vasárnap

6. bejegyzés: Akvárium fényképezése

Ez a bejegyzés az akvarisztika határterületéről fog szólni. Ez pedig a fényképészet. Mivel profi fotós nem vagyok, csupán azt írom le, hogy hogyan látom én az akváriumok fényképezésében rejlő nehézségeket.
Manapság kicsiny országunkban egyre többen jutnak el arra a szintre, hogy olyan akváriumot tudnak építeni, mely érdemes arra, hogy a nagyközönségnek megmutassuk. Egy egy szép eredmény, viszont a "külcsín", az eredmények prezentálása, legalább annyira hozzá tartozik a növényes akváriumokhoz, mint maga az alkotás. Enélkül a "termék" nem eladható. Ezen a téren személy véleményem szerint nagyon nagy lemaradásban van hazánk.
Miért is nehéz egy akváriumot lefényképezni?
- mert üveg mögött vízben vannak a halak
- mert az üveg csillog
- mert a halak úszkálnak, nem statikus a kép
- mert az akváriumot felülről világítjuk meg, és nagyon nagy lesz a fénykülönbség az akvárium alján és tetején
Elég sok esettel találkoztam, mikor a magát "profinak" mondó fotós silány eredményeket tudott felmutatni egy akváriumról, miközben a hétköznapi életről készített képei jók/nagyon jók voltak.
A problémákat nagyon nagy részét a fent felsorolt négy pontra lehet visszavezetni.
A második pontot lehet talán a legegyszerűbben elintézni. Végy egy polárszűrőt!
A polárszűrők között elég nagy különbség van mint minőségben, mint árban. Ami befolyásolja a polárszűrők milyenségét, hogy:
- mennyire lágyítja el a képet
- mennyi színneutrális
- milyen bevonat van rajta
- milyen mechanikai felépítésű
Ezeket a kritériumokat figyelembe véve talán a B+W cég Käsemann MRC F-Pro polárszűrőjét tudnám nyugodt szívvel ajánlani:
 Második legnagyobb probléma talán az, hogy a fény az akvárium tetején sokkal erősebb, mint az alján. Ezt többféle módon is orvosolható. Az egyik módszer, hogy megpróbáljuk az akvárium alját egy külön lámpával, vakuval megvilágítani. Az egyetlen probléma az lesz, hogy a növények levelei beálltak a felülről jövő fény irányába, és természetellenesen fog hatni, hogy a levél alatt erősebb a fény, mint a felette lévő vízrétegekben. Az elmúlt pár évben elég sok akváriumot lehetett látni nemzetközi versenyeken, melyek ilyen módszerrel lettek lefényképezve. Az eredmény általában kielégítő, viszont az emberben tudat alatt ott motoszkál, hogy valami nem stimmel...Ezen indokok miatt én teljes mértékben ellene vagyok a külső lámpák, vakuk használatának. Milyen megoldás maradt még?
Átmenetes ND szűrő:(B+W 702 Graduated ND Filter 25%)
Ezt a szűrőfajtát eredetileg tájfényképészetre használták. A tájfényképészek ugyanazzal a problémával küzdenek, mint amellyel az akváriumban küzdünk. Felül az ég miatt a kép világos, alul meg sötét. Talán a tájfényképészet esetén nem is annyira kritikus a helyzet, mint az akváriumban, mivel a táj nem fut el, csinálhatunk 3-4-5 képből HDR felvételt. Az akvárium estén már jobban indokolt a szűrő használata, mert a HDR kép esetén a halak nem fognak egy helyben maradni, és a képen csak egy elmosódott sziluett fog látszódni belőlük. Hatalmas segítség, ha a képet RAW-ban készítjük el a kameránkkal, nem JPEG-ben, mivel JPEG esetén  a színmélység csak 8 bites, míg RAW esetén 10-12-14 bit kamerától függően. Így utólag szoftverrel még korrigálhatóak a fénykülönbségek.
A harmadik probléma az üveg jelenléte. Ezzel igazából nem sokat lehet csinálni. Aki nagyon jó minőségű képeket szeretne, annak már az akvárium építésénél gondolni kell rá, és ajánlott Opti-White üveg használata. Természetesen ennek is megvannak a hátrányai, sokkal könnyebben karcolódik, mint a rendes üveg. Egy szabály viszont érvényes mindenféle üvegre: fényképezés előtt takarítsuk le az algáktól az üveg belsejét, és az ujjlenyomatoktól, valamint egyéb kosztól az üveg külsejét.
Eljutottunk arra a pontra, hogy fel vagyunk szerelkezve szűrőkkel, az üveg tiszta, már csak le kell fényképezni az akváriumot. A megfelelő objektív kiválasztása, a gép beállításai olyan nagy téma, melybe ezen poszt keretein belül nem szeretnék kitérni, ez külön posztot érdemel.
Miután elkészítettük a megfelelő felvételt, már csak ki kell dolgoznunk. A következőkben egy konkrét példán keresztül fogom bemutatni, hogy mire érdemes figyelni. Állatorvosi lóként egy magyar akvakertész, -tibicuk- akváriumját fogom felhasználni. Azért ezt az akváriumot választottam, mert a Tropicalfish.hu fórumon beszélgettünk az akváriumjáról, és megígértem neki, hogy megpróbálok valami használhatót kihozni a képéből.
Ez volt az eredeti kép, melyet posztolt a fórumon:
Nekem a kép láttán a következő gondolatok futottak át a fejemen:
- kiégett az akvárium teteje (oka: 4. pont a listámon...)
- élettelen színek a fotón. Ismerve tibicuk tápozási szokásait nehezen tudtam elképzelni, hogy a növények sápadtak. (még mielőtt valaki belém köt, igen, kalibrált a monitorom)
Nézzük miből élünk, lássuk a RAW fájlt.
 
Első ránézésre a kép éles, nincs elrázva, csak kisül belőle valami jó. Elsőként én a képet méretre szoktam vágni. Így a hisztogramba nem kerülnek bele azok az információk, melyek amúgy sem érdekesek. Itt egyszerű dolgunk van, körbevágjuk az akváriumot.

 
Első lépésként megpróbáltam helyrehozni a színeket. Mivel az akváriumot élőben nem láttam, csak a saját tapasztalatomra hagyatkozhattam. (Az ő akváriumában is vannak olyan olyan növények, melyek nekem is vannak, így azokra koncentráltam szín tekintetében)
Temp:4800, Tint:+60
 
Most csináljunk valamit a kiégéssel:
Graduated filter, középvonallal a kép közepén, szimmetrikusan, Exposure: -2,5, Highlights: -100
Nagyjából helyre is tettük, egy kis finomítás az egész képen:
Contrast: +25, Highlights: -30, Shadows: +15, Whites: -10, Blacks: +5, Clarity: +15, Vibrance: +5, Saturation: +5
Aztán észrevettem, hogy a bal felfelé menő ág barnájának széle lila lett, ez az objektív hibája (CAS), ez is szépen korrigálható. Végül egy kis élesítés, kis zajszűrés. Sharpening amount: +50, Radius: 2,0
Noise reduction luminance: +30.
 
Az összhatás túl sötétnek tűnt végül, kapott még egy kis fényt is. A kép exportálása után ki is jelenthetjük, hogy elkészültünk. Természetesen ha nem 15 percet foglalkoztunk volna a képpel, akkor sokkal jobb eredményt is el lehetett volna érni, de a javulás így is érezhető.

2013. május 9., csütörtök

5. bejegyzés: Nitrát, kálium, foszfát mérése

Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát...
Ki mint vet, úgy arat...

Ha tovább gondolkodnék, biztosan eszembe jutna még pár mondás arról, hogy egy nagy tetthez jó alapok kellenek. Ez az akvarisztikában sincs másképp. Számomra az egyik legfontosabb, hogy tudjam milyen mennyiségű tápanyag található a vízben.
A 2. bejegyzésben már foglalkoztam a makro tápanyagok mérésével. Ott kijelentettem, hogy a foszfát mérésénél van a legkönnyebb dolgunk, mivel ott olcsón nagyon jó pontosságú teszt áll rendelkezésre. Ez pedig a JBL PO4 Sensitive. Ezzel szabad szemmel is nagy biztonsággal megállapítható a foszfátszint (0,1 mg/l) Innen ezt a témát nem érdemes ragozni.
Nitrát, kálium...
Ezekkel mindig meggyűlik az akvakertész baja.
Mint a fent említett bejegyzésben leírtam, az akvarisztikai csepegtetős tesztek pontatlanok, öregednek, kalibrálásra szorulnak. A fotométerek is valamilyen folyadékokat/porokat használnak, ott is oda kell figyelni, hogy mit használunk. Itt el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, melyről írni szerettem volna, és ami miatt a fenti két idézetet választottam a téma mottójának. Akármilyen jó fotométert vesz az ember, semmit sem ér, ha nem megfelelő minőségűek a reagensek.
Ennek apropóján teszteltem a Macherey-Nagel cég két termékét, a Visocolor ECO Nitrate, és Visocolor ECO Potassium teszteket. Mint a nevükből is kiderül, az egyik a nitrát mérésére alkalmas, a másik pedig a kálium mérésére.
Kezdjük a nitráttal.
Az elején le kell szögeznem, hogy a reagensek öregedését ilyen gyorsan még nem tudtam tesztelni, mivel nem régen kaptam meg a teszteket. Erre a témára a későbbiekben még visszatérek.
  
 A teszt első ránézésre is professzionális terméknek tűnik. Vízügyi feladatok ellátására tervezték, nem akvarisztikára. A felsorolt színek  0 · 1 · 3 · 5 · 10 · 20 · 30 · 50 · 70 · 90 · 120 mg/l felbontásúak. Talán egy kicsit kár, hogy hiányzik a 15mg/l-hez tartozó szín, mivel újabban azt a nitrát szintet preferálom. Ami viszont feltűnő, hogy az alsó tartományban nagyon pontos. A pontosságot természetesen tesztoldatokkal ellenőriztem. Olyan probléma, hogy a leolvasást a reagensekből kiváló, az oldat alján felgyülemlő "por" nehézzé teszi, teljesen ismeretlen. (Tetra, Sera és JBL tesztek esetén fokozottan jelen van ez a probléma) Talán ez volt számomra a legnagyobb pozitív meglepetés. A második meglepetés egy egyszerű dolog volt, mely mégis nagyban megkönnyíti a reagensek adagolását. A reagenstároló edények nyaka , valamint a kiskanál úgy van kialakítva, hogy az ember egy húzással le tudja húzni a felesleget, és minden mérésnél nagyon pontosan tudja tartani az előírt reagensek mennyiséget. A nitrát meggyőzött, lássuk a káliumot.
A kálium mindig is mumus volt számomra. Igazán pontos mérésre kb lehetetlen, a tesztek drágák.
Eddig talán két terméket tartottam használhatónak, az egyik az Anton Gabriel féle káliumteszt, a másik a Hanna Instruments kálium tesztje. Mondanom sem kell, hogy mind a kettő szigorúan fotométerhez...
Itt a mérés úgy történik, hogy a jobb oldalon látható üvegbe megfelelő mennyiségű vizet töltünk, cseppentünk 15 cseppet az első reagensből, majd teszünk egy kanállal a másodikból. (Ugyanaz a zseniális nyak-kiskanál kombináció...) Ezután 30 másodpercig rázzuk, majd elkezdjük szép lassan a másik üvegbe ölteni. A másik üveg oldalán egy skála található, megfelelő értékekkel. Az üveg alja fehérre van festve, és egy fekete kereszt található rajta. Addig kell önteni a kis üvegbe a folyadékot, míg a keresztet már nem látjuk. (A reagensek egy zavaros oldatot képeznek, a zavarosság mértéke a káliumtartalomtól függ)
Meglepő módon 1mg/l pontosságú méréseket tudtam elvégezni szabad szemmel, (kalibráló folyadékokkal ellenőrizve) mely szenzációsnak mondható ebben az árkategóriában.
Mind a két teszt esetén elmondhatjuk, hogy akvarisztikai célokra a fotométer nem szükséges, elegendő pontosságot szolgáltatnak szemmel való leolvasás esetén.

Utoljára hagytam a történet csattanóját. Mind a két teszt használható a Macherey-Nagel PF-12 fotométerrel, a tesztek görbéi a fotométerbe előre be vannak programozva.

Csupán ki kell választani, hogy nitrát, megcsinálni az oldatot, nyomni egy gombot, és 5 perc múlva megkapjuk az eredményt 0,1mg/l pontossággal.

Nincsen rózsa tövis nélkül- ha már a szólásoknál tartunk:

kálium teszt 60 mérésre : kb. 90€
nitrát teszt 110 mérésre : kb 40€
PF-12 fotométer: 1300€

2013. január 4., péntek

4. bejegyzés: Egy lehetőség tápozás automatizálására

Egy kicsit elkanyarodok a saját magam által definiált útirányról. A negyedik bejegyzés nem az akvakertészet alapjaival fog foglalkozni, hanem egy eléggé speciális témát veséz ki: a tápozás automatizálását. A következőkben a most készülő DIY tápozóautomatámat fogom bemutatni.

Mint az ezelőtti cikkekben már leírtam, a növényes akvárium napi elfoglaltságot jelent. Ha más téren nem is, de az elfogyott tápanyagokat pótolni kell. Egyszerre sajnos nem lehet beleönteni az egy hétre való tápanyagot, mivel ez a legtöbb anyag esetén csúnya algásodáshoz vezetne. Legtöbb embernek ez napi rutin, és már megerőltetést sem jelent. Ezzel én is így vagyok, viszont minden nagyobb nem-itthonlét alatt - legyen az üzleti út, családlátogatás, esetleg karácsony - az akváriumom minősége mindig romlott. Emiatt hoztam meg azt az elhatározást, hogy nekem márpedig tápozóautomata kell.

Szép, jó ötlet, gyerünk fel a netre, lássuk a kínálatot. A piacon három valamire való terméket találhatunk.
-Aqua Medic:
Az aqua medic elég jól csengő név a piacon. Megbízható minőség, nem fognak meglepetést okozni. A pumpájuk a Reefdoser Quadro RD4 pont olyan, amire nekem is szükségem lenne. 4 csatorna(egy a foszfátnak, egy a nitrátnak, egy a mikrotápanyagoknak, egy az Easy Carbonak) Az ára meghökkentő 435€... Ennyiért azért már vmi értelmesebb jószágot is lehetne venni...
-GHL: Az akvakomputerek Mercedese. Bővíthető, akvakomputerhez köthető, csilli-villi zabszalma. Technikailag teljesen rendben van. Ha nincs akvakomputered, akkor a beépített vezérlős verziót (Dosing Unit SA 4)  kell megvenned 390€ körüli áron. Olcsóbb, mint az Aqua Medic, kisebb teljesítményű pumpákkal. (Az Aqua Medic igazából tengeri akváriumokhoz készült, de opcióként lehet rendelni hozzá a kisebb teljesítményű pumpákat-SP1500 néven) A kicsi teljesítmény azért fontos, mert egy 250 literes akváriumba naponta kb. 1-10 ml közötti mennyiségeket adagolok a különböző vegyszerekből.
Szívem szerint ezt vettem volna, de 390€-ból építhetünk vmi jobbat is.

-IKS: Ugyan azok a pumpák, mint a GHL esetén, viszont az egység - IKS vario 4 - csak a saját akvakomputerükkel vezérelhető.

Innen kikerült ez az automata az érdeklődésem köréből. Kétszer 300€ körüli összeget nem adok egy tápozó automatáért, a többi funkció meg nem kell. Ellenérvnek szólt még, hogy úgy néz ki a szerkezet, mintha az NDK-s időkből szökött volna át a jelenbe. Ennyi pénzért már talán jogos elvárni egy minimális designt.

Ezt a három említésre méltó szerkezetet találtam. A bemutatásból kihagytam a keleti szerkezeteket. (A kínaiak is készítenek ilyen automatákat, az interneten a vásárlók többé-kevésbé meg vannak elégedve velük. A japánok által gyártott automata a japán szokáshoz híven felárazott, és a beszámolók alapján nem hozza az elvárt színvonalat.)

Magad Uram, ha szolgád nincsen! - tartja a mondás, így nekifogtam egy saját automata építésének.

Miből is áll egy ilyen automata?
-pumpákból
-tápegységekből, mely a pumpák számára biztosítja az üzemi feszültséget
-valamiféle vezérlőegységből
-burkolat

A pumpa kérdése a legegyszerűbb. Német fórumokat olvasgatva elég sok leírást találni, hogy milyen pumpák jöhetnek szóba. El kell mondani, hogy ezekbe az automatákba nem saját célra fejlesztett pumpák vannak beépítve, hanem hétköznapi "perisztaltikus pumpák". Ezeket elég könnyű beszerezni, áruk sem veszélyes. Az egyetlen dolog, amire oda kell figyelni, hogy mekkora mennyiségű folyadékot szállítanak egy perc alatt. Mint írtam, a pontos adagoláshoz a kis teljesítményűek lennének az ideálisak. Célnak olyan 60ml/perc mennyiséget tűztem ki, mert akkor egy másodperc alatt egy ml folyadék juttatható az akváriumba.

Körbenézve az ebayen elég gyorsan találtam is megfelelőt. 40ml/perc teljesítmény, 12V feszültség mellett, strapabíró neoprén csövekkel, ideális. 4 darab új pumpa 45€. Megvéve.

A következő témakör a vezérlés...

Itt voltam a legnagyobb bajban. Az interneten fellelhető DIY megoldásokban nemes egyszerűséggel egy időkapcsolóval kapcsolgatnak egy tápegységet, melynek a kimenete(12V) direktbe rá van kapcsolva a motorokra. Nagyon egyszerű, gyorsan elkészíthető megoldás, viszont több dolog miatt is nem tetszik. Először is a jobb időkapcsolók legkisebb kapcsolási felbontása 1 másodperc. Ez alá nem lehet menni. Ha olyan pumpánk van mint amit vettem, az adagok másodpercenkénti adagokban adagolhatóak, azaz 0,66ml;1,33ml;2ml. Köztes lépések, esetleg korrekció lehetősége nélkül. Másodsorban amikor az időkapcsoló kapcsol, abban a pillanatban indul el a 12V-os tápegység. Ennek is szüksége van egy kis időre, míg elindul, rendelkezésre áll a 12V. Ez szintén nehezen kalkulálható pontatlanságot visz a rendszerbe. Harmadik dolog, ami nem tetszik, hogy egyik pumpa sem egyforma. Ilyen nagy dózisléptékek nem engednek teret, hogy a pumpák gyártási toleranciáját korrigáljuk. Utoljára, de nem utolsó sorban a koncepció nem biztonságos. Ha az időkapcsoló valami miatt elromlik, és folyamatosan bekapcsolva marad, akkor az egész üveg mondjuk Easy Carbo az éjszaka leforgása alatt belekerül az akváriumba. Akkor reggel tuti halászhatjuk a döglött halakat, garnélákat...Elég sok ehhez hasonló sztori olvasható az német akvakertész fórumokon.

Ezen szempontok figyelembe vételével megalkottam a saját koncepciómat.
-4 darab időkapcsoló. (GEV LZV 6287)

-4 darab multifunkciós relé (Finder 80.01.0.240.0000)

-1 darab 12V-os tápegység (Mean Well MDR-20-12)


A rendszer blokkvázlata a következő:
A 12V-os tápegység folyamatosan 220V-on van, ezáltal a feszültség mindig rendelkezésre áll.
Az időkapcsoló nem direkt a motort kapcsolja, hanem egy multifunkciós relét. A relé bemenete 220V kompatibilis, így az időkapcsolóval simán lehet kapcsolgatni. A multifunkciós relé egyik kimenetére a 12V pozitív elektródája van rákötve, a másikra a pumpa motorjának egyik csatlakozása. A motor másik csatlakozására a 12V negatívja csatlakozik.

Mire kell a multifunkciós relé, miért nem lehet az időkapcsolóval a motorokat direkt kapcsolgatni?
A multifunkciós relének több üzemmódja van. Ezek közül én a bekapcsolást törlő üzemmódot használom:


Az időkapcsolót beprogramozom egy, az adagolás időtartalmánál hosszabb időre. Mondjuk nyolc órakor szeretnék tápozni, legyen bekapcsolva naponta nyolctól nyolc óra öt percig. A relén beállítom azt az időt, amilyen hosszan tápozni szeretnék. Ha ez az idő lejár, a relé a motort lekapcsolja, attól függetlenül, hogy az időkapcsoló még be van kapcsolva.
Előnyei:

- Ha az időkapcsoló valami miatt tönkremegy, bekapcsol, és bekapcsolva marad -mondjuk az éjszaka közepén-, akkor a relé egy adagot tápoz, és lekapcsol. Teljesen mindegy, hogy az időkapcsoló be van kapcsolva, az adagolást kiváltó ok nem a bekapcsolt állapot, hanem a ki->be átmenet. Ezzel elkerülhető, hogy egy villám miatt az egész doboz tápot benyomja az automata.
- Nem kell drága másodperc alapú időkapcsoló.
- Az adagolás nagyon finoman állítható. Az időrelén két állítási lehetőség van. Az egyikkel kiválasztjuk a kívánt intervallumot: (0,1…2)sec;(1…20)sec;(0,1…2)min;(1…20)min;(0,1…2)óra;(1…20)óra, míg egy potenciométerrel beállítjuk az intervallumon belül milyen hosszabb szeretnénk, hogy be legyen kapcsolva a relé.Számomra természetesen a 0,1...2 másodperc az érdekes. A kiválasztott pumpával így 0,06ml-től 1,33ml-ig állíthatom be a kinyomandó adagot.

Harmadik pont a burkolat volt. Talán erre találtam meg a legegyszerűbb megoldást, méghozzá egy véletlen folytán. Az időkapcsoló, valamint a multifunkciós relé szabványos kalapsínre szerelhető elemek. Kézenfekvő volt, hogy kalapsínre szerelhető tápegységet kerítsek, mert akkor a kábelezéssel, felfogatással nagyon gyorsan végezni fogok. Ezek után jött a kérdés: milyen dobozba lehet beletenni egy kalapsínt? Természetesen egy egysoros, kismegszakítók számára készített dobozba. Olcsó, esztétikus plexi ajtó, a sínre szerelhető dolgok alá még a pumpák is be fognak férni,pont nekem találták ki...Már csak egy megfelelő méretűt -nem túl nagy-nem túl kicsi- kell találnom, ez még vissza van.
 A következő posztban az összeszerelésről, valamint az üzembe helyezésről fogok írni. 

Utóirat: új posztot nem írtam, de a tápozás elkészült, tökéletesen működik, így néz ki:

2012. december 18., kedd

3. bejegyzés: A tápozás (makrotápanyagok)

Az első bejegyzésben eljutottunk oda, hogy a csapból folyó víz  az esetek nagy többségében nem feltétlenül alkalmas akvarisztizálásra. Ezek után bemutattam egy módszert, mellyel a KH, GH, Ca, és Mg szintek könnyen beállíthatók. Ezek után -a második bejegyzésben- célértékeket definiáltuk a makro tápanyagok számára, és beállítottuk ezeket különféle tápokkal, vegyszerekkel. Végül arra a megállapításra jutottunk,  hogy az így elkészített víz jó kiindulópont a növényes akvarisztizáláshoz.

Az ok, ami miatt nem dőlhetünk hátra, hogy a növények növekedésük során ezeket az előre feloldott tápanyagokat szép lassan elhasználják a vízből. Két megoldás adódik a probléma kezelésére:
- a növények mennyiségéhez képest nagy vízmennyiséget tervezünk, így a vízcserék közötti tápanyag ingadozása elenyésző.
- pótoljuk a hiányzó tápanyagokat.
Talán mondanom sem kell, hogy az első megoldás inkább elméleti síkú, így kénytelen-kelletlen a második megoldást kell választanunk, tápoznunk kell.
Kezdjük el ízlelgetni a gondolatot, mit is jelent ez számunkra. Legelőször is napi napi elfoglaltságot. Ez az, ami miatt a legtöbb embernek elmegy a jókedve. (Természetesen, mint mint minden dolog, ez is automatizálható, ezzel is fogunk foglalkozni a későbbiekben). Miután megbarátkoztunk a gondolattal, az első kérdés, mely felvetődik az emberben, hogy mennyit tápozzunk?
A válasz megosztja az akvarisztizáló közönséget. Az egyik válasz úgy szól, hogy annyit tápozzunk, amennyit a növények elhasználtak, míg a másik tábor szerint annyit kell tápozni, hogy a vízben mindig legyen elegendő tápanyag a növényeknek. (Az egyszerűség kedvéért nevezzük ezt a két csoportot igénykövetőkre, és nagyvonalúakra) Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy melyik módszer a helyes, lévén mind a kettőnek vannak előnyei, és hátrányai. A vita jellegét tekintve egy windows- linux "melyikajobb" hitvitához hasonlítható, így nem szeretnék elmélyedni az sem összehasonlításban, sem a győztes kihirdetésében. Szerény személyemet az igénykövetők csoportjába sorolom, ezért ezzel a módszerrel foglalkozom a jövőben.
Elevenítsük fel gyorsan, mely tápanyagokat soroltunk a makrotápanyagokhoz?
szén(C), oxigén(O), hidrogén(H), nitrogén(N), foszfor(P), kálium(K), kalcium(Ca), magnézium(Mg)
Ezek közül az előző posztban megegyeztünk, hogy a makrotápozásnál csak a nitrogénnel, a foszforral, és a káliummal foglalkozunk.
Következő lépésben azt kellene valahogy megállapítanunk, hogy mennyit is fogyasztanak a növényeink ezekből az anyagokból.
Mivel a kérdéssel elég sok akvakertész foglalkozott, így csak körbe kell néznünk az interneten:

-egyes akvakertészek úgy álltak hozzá a megfelelő számok megállapításához, hogy a növények tömegét megmérték, kiszárították, újra megmérték a tömegét, majd a kiszáradt növényben megmérték az egyes összetevők arányát.
A következő táblázat azt tartalmazza, hogy egy kiszárított akváriumi növény tömegének hány százalékát alkotják a felsorolt elemek.

Room & Gill mérései (1984)
Cary & Weerts mérései (1983)
nitrogén
2,08 - 2,37%
2,11 - 2,72%
foszfát
0,05 - 0,11%
0,06 - 0,27%
kálium
1,55 - 3,54%
2,91 - 3,33%
kalcium
0,68 - 1,23%
0,19 - 0,73%
magnézium
0,29 - 0,37%
0,28 - 0,41%
nátrium
0,26%
0,26 - 0,85%
 Így visszafelé számolva meg tudták mondani, hogy adott növény 1 grammos növekedéséhez milyen anyagból mekkora mennyiség szükségeltetik. Ez a módszer alapjait nézve elég pontos is lenne, a hiba elkerülhetetlenül a visszaszámoláskor kerül be a rendszerbe. Nagyon nehéz megbecsülni, hogy az akváriumban lévő növények egy hét alatt hány grammot gyarapodtak. Számomra nem szimpatikus a módszer, mivel nem kiegyensúlyozott. A kezdetekkor nagyon nagy pontossággal dolgozik, míg a végén egy pongyola becslésbe fullad.

-másodikként a "nagyvonalúak" módszerét ismertetném. Talán állíthatjuk, hogy ez a legegyszerűbb módszer.
Azon a tényen alapul, hogy egy Tom Barr nevű akvakertész pár éven keresztül elég pontosan tanulmányozta a növényeket. Sikerült neki megállapítani, hogy egy erősen megvilágított, rendesen beültetett akváriumhoz naponta 1-4 mg/l nitrát, valamint a 0,2-0,6 mg/l foszfátra van szükség. Káliumról természetesen egy szót sem szól... (Ezek szerint nem csak nekem vannak nehézségeim a kálium mérésével)  Az egyetlen probléma a módszerrel, hogy ha a növények számára elegendő tápanyag áll rendelkezésre, akkor teljesen másképp viselkednek. Kimutathatóan romlik a hatásfokuk. Így ezek az értékek csak a "nagyvonalú" -hivatalos nevén EI- tápozásra vonatkoznak. Szóval ugyanoda jutottunk, mint az első módszerrel. Van egy többé-kevésbé jó becslésünk, de az igazságtól még eléggé messze vagyunk. El kell viszont ismernünk, hogy nincs szükség semmiféle mérőeszközre, mivel a becsült maximális tápanyagot napi bontásban bejuttatjuk az akváriumba, majd a hét végén egy kiadós vízcserével megakadályozzuk, hogy a tápanyagok feldúsuljanak.

-harmadikként egy-saját magam is használt- igénykövető tápozást mutatok be:
Mint a második posztban leírtam, az akváriumot az előkészített vízzel öntjük fel. Így számunkra ismert a tápanyagok mennyisége. Az első két hétben nem tápozok semmit, csupán mérek, méghozzá háromnaponta. Ennek eredményeképp kimérhető a növények "étvágya". Itt feltétlenül meg kell említeni, hogy az emers-submers átváltozáson még át nem esett növények esetében ez a módszer majdnem hogy használhatatlan, mivel az asszimilációs idő alatt a tápanyagfelvétel eltér a szokványostól. Szóval van két hetünk (5 mérési eredmény) melyre illeszthetünk egy egyenest, melyből kiszámítható az adott növénymennyiségre, akváriumra, világításra jellemző tápanyag-fogyasztás.Elmondható, hogy eddig elég pontosak is vagyunk, mivel semmi becslést nem tartalmaz a módszer. A hiba akkor jön bele a rendszerbe, mikor elkezdenek nőni a növények. Ezért a két hét után nem hagyom abba a mérést, hanem folytatom (bár csak heti egyszer) hogy a mérési eredményeket korrekcióra használjam fel. Vízcseréket természetesen az előre beállított vízzel végzem.
A méricskélést csak akkor hagyom abba, mikor a növények elérték a számukra előírt méretet, mennyiséget. Ekkor havi egy mérés a kontroll kedvéért, bár ilyenkor normális esetben nagy meglepetések nem szokták érni az embert.

Miután kiválasztottuk a számunkra megfelelő módszert, csak azt kell eldöntenünk, milyen anyagokkal is pótoljuk a foszfátot, nitrogént, valamint a káliumot. A különféle lehetőségekről a következő posztban fogok írni.